Rostás - Farkas György honlapja
Rostás - Farkas György
Részlet a Cigányok hagyomány- és hiedelemvilága című kötetből
Hagyományok, szokások, babonák és babonás szokások a cigányok hiedelemvilágában
A férfiak dísze a bajusz, a nőké a hosszú haj. A követelmény, hogy a férfiak, de különösen az idősebbek, járjanak kalapban, mellényben, tudják a cigány szokásokat, a ceremóniát.
Utcán a férfiak mennek elől, az asszonyok, a gyerekek mögöttük. /Mint Indiában /Amikor beszélgetnek, az asszonyok nem szólnak közbe, csak, ha kérdezik őket. A gyerekek olyankor ott lehetnek, hallgathatják a beszélőket, de a beszélgetésbe ők nem szólhatnak bele. Amikor énekelnek, táncolnak, a gyerekek is együtt lehetnek a felnőttekkel, együtt énekelnek, táncolnak, azért van az, hogy a gyerekek is többnyire a felnőttek dalait éneklik, a fenőttek játékait játsszák. Így a fiatalok hamar felnőtté, önállóvá válnak.. A lányok az anyai szerepet is hamar megtanulják, mert a kicsik gondozása az ő feladatuk.
A lányok ne hordjanak kendőt, mert az az asszonyok viselete. /Bekötik a lány fejét./ Az asszonyok férfiak előtt ne fésülködjenek, ne hajtsák fel a kendőt, mert az a rosszaság jele. A fiatalasszonyoknak nem szabad fésülködni férfiak előtt, hanem a kendő alatt kell megfésülködniök, előbb az egyik oldalt, aztán a másik oldalt. Szégyen, ha a menyecskét hajadonfőtt látják. Férjezett nő idegentől nem fogadhat el kendőt, ajándékba. Nem illik a nőnek rövid újjú blúzban férfiak társaságában lenni. /Nem mutogathatja a szőreit!/
A nő sohasem fordíthat hátat, és háttal sem hajolhat le férfi előtt, mert ez nagy tiszteletlenség. A lányok, asszonyok férfiak előtt / apa, fiútestvér/ nem öltözködhetnek. / Asszonyok nem járnak a strandra sem. /Általában a cigányok szemérmesek, egymás előtt nem vetkőznek le. A nők ne hordjanak nadrágot, mert akkor női mivoltukon esik csorba. Férfiak előtt ne szoptasssanak, olyankor kendővel kell letakarni magukat. A férfiak otthon is kalapot hordanak, csak akkor veszik le, ha nem cigányok közé mennek, illetve hivatalos helyre.
Ha vendégségbe mennek, mindig ajándékot visznek, többnyire italt, vagy tyúkokat. Ivás előtt köszöntőt kell mondani. Hagyomány a sok gyerek is. A kedvenc mindig a legkisebb. A khelderash férfiaknak hosszú hajuk volt, az öregebb cigányoknál divat volt a szakáll is.
1. A születéssel kapcsolatos szokások
A szülésben a cigányasszonyok többnyire magukra voltak utalva. Olyankor a férfiak legtöb
bször otthon sem voltak. Amikor a szülő nő érezte, hogy eljött az ideje, szólt az anyjának vagy a szomszédjának, vizet tettek fel melegedni./ Annak szólt, aki velük lakott, vagy aki a legközelebb volt hozzájuk./ A szülésnél egy idősebb, tapasztaltabb asszony szokott segíteni, különösen annál, aki először szült.
Aki már többször szült, az maga is tudta, mit kell tenni, és sok esetben önmaga végezte a műveletet. A segítség már akkor jött, amikor a kicsi megszületett. Az idősebb asszonyok tapasztalatokban, a népi gyógyászatban, a gyógyszer /általános füvek, illetve más vegyi anyagok/ ismeretében kiválóak voltak. Amikor vándoroltak, úton voltak, a kicsi a kocsiban született meg.
Az első szülés után néhány napig jobban óvták az asszonyt. Egyes helyeken hetekig ki sem engedték a házból. Szegényebb helyeken csak egy-két napig tudott pihennni, mert menni kellett az élet után. A terhességük alatt sem éltek /élnek/ kímélő életet. Ugyanúgy dolgoznak, isznak, esznek, dohányoznak, cipekednek / nagy nehéz batyukat, csomagokat, mert a bevásárlást is ők végzik/ mint egyébként.
A gyerekek viszonylag kis súllyal születnek, de az anyatejen hamar felerősödnek. Az cigány asszonyok a szülést is könnyebben veszik, mint a nem cigányok, mivel nem kényelmesednek el /nincs rá lehetőségük/. A csecsemőt jól lemossák melegvízzel, a hagyományosan élő cigányoknál olajjal is lekenik /mashar törzsnél/, hogy a bőre fényes legyen, de emellett védettséget is adjon a bőrének,./indiai szokás/. A gyereket pólyába teszik, vagy nagykendőbe csavarják.
Amikor a kicsi felsír,,jelzi, hogy éhes, akkor kezdik szoptatni. Ettől kezdve a csecsemő nem az európai időbeosztás szerint táplálkozik, él, hanem a cigány szokásoknak megfelelően. Amikor sír, megszoptatják, akkor eszik, amikor éhes. Gyakorlatilag egész nap eszik a gyerek. Ezért van aztán az, hogy a gyerek hamar behozza a születési súly hátrányát. A szoptatás ideje nincs korlátok közé szorítva. A gyerek addig szopik, amíg anyatej van. Sok esetben 3-4 évig is szopik a gyerek. Ahogy nőnek fel egymás után, úgy szorítják ki egymást. Egyidőben az anya több gyerekét is szotathatja. A kisebbeket naponta többször, a nagyobbakat reggel és este. Ez az erőteljes szoptatás elősegíti a tejképződést, az anyatej jobb minőségét. Ma már a kórházi szülés kezd általánossá válni.
Általában öt napi pihenő után engedik ki az anyákat /ha megfelelő súlyú a csecsemő/. Az anyának otthon csak akkor van lehetősége további pienésre, ha van segítsége. A férfiak a rokonokkal együtt mennek látogatóba a kórházba, ételt, italt visznek. Az asszonynak levest /tyúklevest, marhahúslevest/, sülthúst visznek, hogy az anya minél hamarabb erősödjön fel. Első gyermeknek mindenki fiút vár. A többi gyermek neme már nem olyan fontos. Ha több egynemű gyermek születik egymás után, akkor az anya addig szül, amíg a csecsemő másik nemű, fiú, vagy lány. Az első gyerek új ruhát kap, a többi örökli tőle. Az újszülöttet régebben lovaskocsival, ma autóval viszik haza /nem számít mennyibe kerül/. A gyermek hazavitelénél a férj nem rúghat be, mert megszólja a rokonság.
Amikor a születés hírét megtudja az apa, akkor sokat iszik, fizet mindenkinek. Mikor a kicsi már otthon van, akkor is sokat iszik az újszülött egészségére. A kocsmában mindenkinek fizet, ha ismerőseit meghívja a kocsmába egy italra. Az újszülött egészségére mindenkinek innia kell, s ezt a meghívást nem szabad visszautasítani.
A művi vetélést nem szeretik, minen gyereket megszülnek. A cigányok szeretik a gyerekeket, valósággal majomszeretettel. A gyerekeknek minden meg van engedve, ritkán kapnak ki. Verés helyett inkább szidást kapnak. Az anya az egyik percben szidja, átkozza a gyerekét, a másik percben ajnározza, dédelgeti. Ez a hirtelen hangulatváltás is jellemző a cigányokra. A gyerek ezt megérzi, mert a szidás, vagy átkozás nem szívből jön, nem olyan arckifejezést, hangsúlyt takar, amiből a gyerek gyűlöletet érezne. Hogy a gyerekekre hangosan rákiabálnak, ez a cigányoknál nem feltűnő, mert egyébként is hangosan beszélnek, amihez a cigány hangképzés is hozzájárul.
A cigányasszony a legkisebb gyerekett mindig magával viszi. Általában úgy fogja, hogy a gyerek feje az anya szíve táján legyen. A gyereket a balkezével fogja, a jobb keze szabadon maradhat. A gyerek érzi a szív ritmusát, s nyugodtan alszik. Az anya jobb keze a csomag, batyu /zajda bugyro = budyro/, fogására kell, illetve a vállán átvetett batyu fogására.
Az újszülöttnél, vagy ahol kisgyerek van, egész éjjel ég a lámpa. /Villany, azelőtt mécses — melcho = melcso, feshtila/. Az anya igen ébren alszik, a legkisebb neszre is felriad. Éjjel is megeteti a gyereket, takargatja a kicsiket. A picik, a szopósak az anyjuk mellett alszanak, hogy éjjel is tudjanak szopni. A nagyobbak már külön ágyban alusznak. A gyerekek igen mozgékonyan alszanak. Sokat forgolódnak, igen hevesen rugdalóznak, sohasem fáznak, ruha nélkül szeretnek lenni. /A felnőttkorban aztán az izületi betegségek jönnek elő./ Amilyen hirtelen betegszenek meg a gyerekek, olyan hamar rendbe is jönnek. A gyerekek nappal szertelenek, szeretik a szabad levegőt, a mozgást. A nagy mozgástól hamar kifáradnak, rendszertelenül esznek /este későn/ s így álmuk nyugtalan, ezért is mozgolódnak egész éjjel.
Az újszülött meglátogatásakor húst, pálinkát visznek ajándékba. Az újszülött természtesen nem tud még enni belőlük, de ez jelkép, jókívánság az újszülött egészségére. A szoptatós asszonynak a rokonok szoktak segíteni, míg felépül. A gyerek pár hét után nyugtalanul alszik, sokar sír, nyűgös, akkor meg kell keresztelni. A keresztelés ma már a templomban, történik, valamilyen vallás szertartása szerint. A keresztapa /kirvo/ keresztanya /kirvi/ viszi a gyereket a templomba, a keresznevet is ők adják a gyereknek. A keresztvíz alá a keresztanya tartja a gyereket, és ez a szertartás jogokkal és kötelezettségekkel ruházza fel a keresztszülőket Ha a szülőket valami baj érné, nekik kell a gyereket felnevelni. Ezt még idegenek is vállalják, mert szeretik a gyerekeket.
A bajbajutottnak a cigány törvény szerint is segíteni kell. Kereszteléskor is összejön a család, a rokonság, az újszülöttre köszöntőket mondanak. A haragosok is kibékülnek. Ilyenkor a keresztmama értékesebb ajándékot szokott adni a kicsinek. Lánynak fülbevalót, gyűrűt, nyakláncot, fiúnak kiscsikót, ruhát, stb. Keresztelés után a gyerek megnyugszik, rendesen alszik, jól eszik. A keresztelő általában a születés után hat héttel szokott lenni, de ha a család anyagi körülményei nem megfelelőek, a keresztelő később is történhet. A templomig a keresztszülők felváltva viszik a gyereket, ha kocsival vannak, a keresztapa fogja a gyereket. A templomba már a keresztmama viszi be. Odabent aztán, amikor zajlik a keresztelés, a keresztapa is hozzáér a gyerekhez, mert a fogadalom neki is szól, őt is köti. Amikor hazaérnek, terített asztal fogadja őket. A köszöntőt a legidősebb szokta mondani, majd a többiek is rövidebb-hosszabb köszöntőt mondanak. A köszöntő egy pohár bort emel magasra, a szülők felé fordul, és úgy mondja el jókívánságait.
Ilyenkor nem szól bele senki, hadd mondja végig a szöveget, majd amikor ittak az újszülött egészségére, a többiek is kezdhették a köszöntőjüket. Most már egyszerre többen is beszélhetnek, vidám kiabálásokkal díszítve az üdvözlő szövegeket. Ezután asztalhoz ülnek, esznek, isznak, beszélgetnek, majd énekelnek és táncolnak. A keresztelő általában 2-3 napos. A rokonok a harmadik napon szoktak hazamenni. Eltávozáskor is köszöntőket mondanak az újszülöttre, a családra. Ezek a köszöntők már rövidebbek, és magába foglalják az eltávozáskor szokásos szöveget is. Rövidebb távolságból lovaskocsival jönnek a rokonok, s a lovak ápolása, gondozása a gyerekek dolga.
1/1. Születéssel, gyermekneveléssel kapcsolatos hiedelmek
Hosszú hajjal fog születni az a gyermek, akinek anyja terhessége alatt gyomorégésben szenved.
Ha a gyerek valamilyen hibával születik, akkor az anyja valakit, vagy valamit nagyon megcsodált a terhessége alatt. E rontás ellen az véd, ha a szoknyája korcába dugja a bal hüvelykujját.
Az újszülött szemét anyatejjel kell lekenni, hogy a betegség is elmúljon róla. /Beteg ember szemét is anyatejjel szokták lemosni, hogy meggyógyuljon./
Az újszülöttet ne látogassa menstruáló nő, de ha látogatja, vegyen kezébe vizet, és háromszor mossa meg a csecsemő arcát, majd alsószoknyájába törölje meg, mert ha nem így tesz, a csecsemő tele lesz kiütéssel.
Az újszülöttet hat hétig nem látogathatja olyan nő, akinek életében több ura volt, vagy az ő rosszasága miatt vált el tőle a férje.
Ha szoptatós asszony a látogató, akkor valamit ott kell hagynia, hogy ne vigye el a kisgyerek álmát. Például pár szál hajat, vagy a ruhájából kitépett cérnaszálat stb.
Ha a kisgyerek füle szőrös, akkor kilenc csipet sót, kilenc csipet kenyeret kell a gyerek fürdővizébe tenni, hogy a szőrösödés elmúljon.
Ha a kisgyerek sokat sír, nyugtalan, görcsöl, akkor sürgősen meg kell keresztelni, mert az ördög még benne van, s csak a keresztvíz tudja kiűzni belőle.
Az anya ne aludjon el a gyerek mellett, mert a boszorkányok kicserélik a gyereket. Ha aludni akar, a kisgyereket vegye a balkezébe. A boszorkányok a szép gyereket kicserélik, és helyébe egy nagyfejű, sovány gyereket tesznek. Ezeknek a gyerekeknek aztán csak a fejük nő, és húsz éves korban elviszi őket az ördög.
Az a gyerek, aki foggal születik, táltos. Rendkívüli tulajdonságokkal rendelkezik. Ez a gyerek aztán hét éves korában eltűnik, senki sem tudja hová, és mi lett vele. Az ördög lakik benne. Ha az így született gyerek fogát a bába kihúzza, és egy kis rongyba köti, abban az esetben a gyerek nem tűnik el, de a feje a normális méretnél nagyobbra nő.
Csecsemőt nem szabad átlépni, mert nem nő meg.
Ha vendég jön a házhoz, le kell ültetni, hogy ne vigye el a csecsemő álmát.
Az anyatejet ráfejik a hangyákra, nehogy a tej elapadjon, mert a hangyák elviszik a tej „hasznát”.
Ha az anyának sok a teje, az újszülött kis ingére, pelenkájára szabad kifejni.
Az újszülött párnája alá kést, ollót kell tenni, hogy éjfél után az ördög ne támadja meg. Ez a módszer az éjféli rossz szellemektől óvja a kisgyereket.
Ha a gyereket megcsodálták, mert nagyon szép, akkor szemmel verték. A gyereket csak bámulják, s akkor a gyerek hirtelen sírni kezd, és sírását nem tudják megállítani. Ezt ráolvasással lehet gyógyítani. Kilenctől visszafelé kell számolni kilenszer. Majd az ólomdarab alá gyufát /égő/ kell tenni, hogy az ólomcsepp a gyermek ruhájára essen. Ekkor a jós megmondja, hogy ki verte meg szemmel a gyereket, vagy hogy kitől, mitől ijedt meg. Az ólomcsepp formája megmutatja a szemmelverőt, vagy azt, amitől megijedt a gyermek.
Ha az újhold „ránéz” a gyerekre, akkor a hasán sömör keletkezik. Ha valaki a gyerek hasán újholdat lát, akkor már a sömör rajta van. Kilencszer le kell nyalni, akkor elmúlik. Minden nyalás után köpni kell /kilencszer/.
A gyerek megszületése után a magzatburkot eltemetik. Ezt a műveletet az apa végezheti el. Amikor a köldökzsinór elszárad, bele kell tenni a kisgyerek dunnájába, és ott enyészik el.
Ha a fiatalasszonynak kiég a köténye, akkor leánygyereke lesz.
Az újszülött csuklójára piros szalagot kell kötni, egy kagylódarabbal /gyivako = dyivako/, amit előre kilyukasztanak tűvel. Ha kagylódarab nincs, akkor egy kis bilétát /Szűz Mária/ tesznek a kisgyerek csuklójára, hogy a gyerek oltalmazva legyen. A piros cérna azért kell, hogy el ne vigyék a kisgyerek álmát, jól tudjon éjszaka aludni.
Ha a gyerek tejfoga kiesik, akkor azt mondják a varjúnak:
Me dav le kokala-dand, tu de man rupune dand!
/Én adok csontfogat, te adj nekem ezüstfogat!/
(...)
(Grafika: F. Tóth Zsuzsa)