Rostás - Farkas György honlapja

MENÜ

 




 

Rostás - Farkas György

Még nem késő!

 

Gondolatok a Nemzetközi Roma Nap alkalmából


Amikor tudatosan kezdtem foglalkozni a cigánysággal, sokat gondolkoztam azon, hogyan őrződhetett meg, hogyan maradhatott meg a cigányság - annyi üldöztetés ellenére. Hogy a cigány nép fönnmaradhatott, hazátlanul is, az üldöztetések közepette is, annak magyarázatát én abban látom, hogy egy olyan erős népi kultúrával rendelkezünk, ami szellemi és érzelmi biztonságot adott számunkra.

Az, akinek tudata nem kapaszkodik a múltba, aki nem vállal közösséget ősei történelmével, az jött-mentnek érzi magát a mai társadalomban is. Az ilyen embertől pedig nem várhatunk egyéni felelősséget, és nem érzi a felelősségét a nemzeti közösség egészének sorsáért sem.

Tudjuk, hogy az identitás összetett dolog,  számos eleme van, amelyek hierarchikusan rendeződnek, azaz van  létfontosságú összetevője és vannak kevésbé fontosak. Az én kérdésem úgy szól, hogy lehet-e nyelv és az ahhoz kötődő kultúra nélkül identitást építeni?

Műveltségünkben, magatartásunkban, nyelvünkben az ősi, keleti örökség megannyi vonását őriztük meg, ugyanakkor ezer év óta az európai népek közösségében élünk, s a nyugati kultúrában nőttünk fel modem nemzetté.

Tárjuk fel az egyéni és közösségi sorsot formáló erők koronként változó alakulását, de a történelmet alakító nagy személyek munkásságát és a névtelen milliók küzdelmeit, szenvedéseit is.

A Romák Nemzetközi Napja a  roma kultúra és történelem ünneplése mellett arra is lehetőséget ad, hogy felhívjuk a figyelmet mindazokra a nehézségekre, amikkel a romák szembesülnek világszerte. A roma közösségek - saját anyaország hiányában - gyakran kényszerültek passzív, kiszolgáltatott helyzetbe a történelem folyamán.

Ezért ez a nap a roma összefogás napja is, és ez egyre nagyobb jelentőséggel bír napjainkban. Azt jelenti a Magyarországon és Európa vagy akár a világ más tájain élő roma közösségek számára, hogy fogjanak össze, alkossanak egységet jogaik védelme érdekében. Hiszen az évszázados megaláztatások, gyötrelmek, elkülönítés és megkülönböztetés ellen csak együtt, egységesen, emelt fővel lehet fellépni.

Igen, úgy tűnik, a kiszolgáltatottságból egyetlen kiút van: a romáknak maguknak kell összefogniuk, és minden jogszerű eszközt igénybe véve világosan kiállni érdekeik, egyenlő méltóságuk védelmében.

A cigány értelmiség felelőssége pedig megkérdőjelezhetetlen a cigányság jövőbeni sorsának alakításában. Egy kisebbség iskolázott rétegének minden körülmények között feladata, hogy vezesse saját népét, kitapossa az utat, amelyen majd a többiek járhatnak, ösztönözze őket, személyes példát is mutatva az előrejutásra, figyelje, érzékelje azokat a problémákat, nehézségeket, amiket kisebbségben élő társai átélnek, és segítsen orvosolni azokat.

Ma egész Európában az alapvető kérdés, hogy a cigányság társadalmi és anyagi elmaradottságát hogyan lehet korrigálni. Miként lehet az igen nyomorúságos körülmények között élő romák helyzetén javítani úgy, hogy a szálak ne szakadjanak el: megtartsák identitásukat és egyben egészséges és anyagilag is elfogadható szinten éljenek. Mindenekelőtt társadalmi összefogással. Ez feltétlenül közös feladat, a többség és a kisebbség közös feladata.

Költőként és emberként mondom: még nem késő!  Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy megmentsük, átmentsük és továbbadjuk azt, ami még megmaradt.

A falat pedig két oldalról kell bontani: A cigányságnak nyitottabbnak kell lennie, kulcsot kell adnia önmagához, azáltal, hogy bemutatja értékeit, kultúráját. A többségnek pedig el kell fogadnia, hogy népek, kultúrák és nyelvek között nincs alá és fölérendeltségi viszony.

Végezetül hagy idézzem Magyarország első demokratikusan megválasztott miniszterelnöke, Dr. Antall József cigányokról írt tanulmányának ma is aktuális összegzését:

„Összegezve: a cigányok társadalmi helyzetének vizsgálatát, megállapíthatjuk, hogy a legszerencsétlenebb társadalomtörténeti jelenséggel állunk szemben. Egy hosszú vándorút, üldözések és csapások súlya alatt deformálódott nemzetségi-törzsi szervezet került a civilizált Európa népei közé.

Ebből a társadalmi szervezetből egyenesen valami proletarizálódott páriasorba került a letelepedés után, meghúzódva a falvak, városok szélén. Erkölcsi fejlődésük szükségszerűen vezetett a zárt törzsi szervezet szigorú szabályainak feladásával egy heterogén magatartásformához.

A cigány-kérdés megoldásának, kezelésének halogatása hosszú távon beláthatatlan szociális, etnikai-kisebbségi, sőt nemzetiségi feszültségekhez vezethet a jövőben. Ezért mindent meg kell tenni a jól átgondolt, hosszú távra szóló elképzelések és program megfogalmazása érdekében.”

Hiszem, hogy eljön az idő, amikor nem marad levegőben a kinyújtott kéz!

 

Elhangzott a Nemzetközi Roma Nap alkalmából a Szófiai Magyar Intézetben megtartott ünnepi esten 2012. április 3-án.

 


 

***

Április 8-án ünnepeljük a Nemzetközi Roma Napot világszerte. 1971-ben ezen a napon tartották az első nemzetközi roma kongresszust a London melletti Opringtonban, ahol első ízben gyűltek össze roma küldöttek a világ minden országából, hogy leróják kegyeletüket a holokauszt cigány áldozatai előtt.

 

Ekkor India képviselőinek kezdeményezésére elhatározták, hogy ezt a napot a Roma Nemzet Napjává nyilvánítják, és minden évben ekkor emlékeznek meg arról is, hogy mintegy ezer évvel ezelőtt a roma nép elindult őshazájából máig tartó vándorútjára.

Az I. Roma Világkongresszuson 23 ország küldöttsége jelent meg, s az alábbi fontos döntéseket hozták:

*A különböző cigány népcsoportok egymást kölcsönösen testvérként fogadják el, és ugyanazon nemzet tagjainak tekintik magukat.

* A Földön élő, különböző néven ismert cigány népcsoportok közös elnevezése, nemzetük hivatalos elnevezése a roma.

* Elfogadták a romák nemzeti jelképeit, a zászlót, a himnuszt és a jelmondatot.

* Megfogalmazták a romani nyelv sztenderdizációjának szükségességét, addig is ideiglenes jelleggel a lovari dialektust fogadták el hivatalosnak.

* Elfogadásra került ideiglenesen az első cigány ábécé is, azzal az állásfoglalással, hogy ki kell alakítani a romani írás végleges, általánosan alkalmazható formáját."

* A kongresszus tiszteletére az ENSZ április 8-át a Roma Kultúra Világnapjává nyilvánította.

 

***

(A cigányok eredete ma már nem titok. Indiai származásuk tudományosan bizonyított tény. A találgatások és tévedések sorozata után magyar ember, Vályi István Komárom megyei református lelkész ismerte fel indus eredetüket a nyelvi azonosság segítségével. Maga a nyelv India árja nyelvei közé, tehát az indoiráni nyelvcsaládba tartozik..)

 

 




 

 

Egy meghiúsult parlamenti tudósítás margójára / sosinet.hu:

 

http://videa.hu/videok/hirek-politika/meghiusult-tudositas-kossuth-dij-parlament-GYe2Qz84DYsDwY8W

 

 




 

 

Rostás - Farkas György

Gondolatok a cigány identitásról és kultúráról


A cigányság kulturális eredményeiről, igényeiről kellene szólnom. Elsőként mégis inkább az identitásról, az önazonosság meghatározásáról és vállalásáról szólnék. Ez most, a népszámlálás kapcsán újult aktualitást nyer.

Ki a cigány? Mi a cigány? Etnikum? Nemzetiség? Az önmeghatározás minden nép számára társadalmi szükséglet. Különösen felerősödik ez az igény a válságok idején, mint a mai korban is.

Az én megközelítésem a cigányságát büszkén vállaló, hagyományait őrző, és továbbadó, de kettős identitású emberé.

A cigányok önmeghatározása ellentmondásos. "Amennyire cigány vagyok, annyira magyar is!" - mondják sokan. Én magam is, ahogy ezt már megvallottam. Se cigányságom, se magyarságom ne vonja kétségbe senki. De a "cigány", mint olyan, mindaddig csak személyes élmény maradhat, amíg a köztudatban a "cigány" fogalom oly sokfélét jelent.

Hazánkban ma tudományosan "a cigányság etnikum, mely sajátos történeti és társadalmi múlttal rendelkezik". A kettős identitástudat bennem harmóniában van, de magyar voltom mellett cigányságom sem óhajtom megtagadni soha.

Minden nemzet büszke az anyanyelvére, nemzetiségére, eredetére, kultúrájára, erkölcsére hagyományvilágára. Különösen érzékenyek erre a kisebbségi sorban élők, közülük is azok, akik őrzik szívükben, személyiségükben népük öntudatát, kultúráját. Akik nem akarnak asszimilálódni, vagy fölolvadni a köröttük élő többségi nemzet tengerében.

A saját nyelv, a saját kultúra, a saját hagyományok a nemzetiséggé válás irányába mutatnak. Csakhogy ahhoz, hogy egy népcsoport nemzetiséggé legyen, anyaország szükségeltetik. A bizonyítottan óind eredetű cigányság anyaországa India lenne. India nem is zárkózik el tőlünk, de maga is oly soknemzetiségű ország, hogy nemigen várható el az anyanemzet volt vállalása.

Mivel a cigányságot az őt körülvevő népek a történelem folyamán majd minden esetben perifériára szorították, leértékelték, életükben más értékek váltak meghatározóvá, amelyek gyakran disszonanciába kerültek  a körülöttük élők törvényi és erkölcsi előírásaival.

Így alakulhatott ki az az ellentmondásos helyzet, amelyben a cigány embernek a "cigányság" kategóriájához fűződő érzelmi viszonyulása más, ha "maguk között" vannak, más, ha "magyarok" között, hivatalos, vagy nem hivatalos helyen. Nehéz vállalni a cigányságot olyan közegben, ahol a negatív előítélet az uralkodó.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozom olyan tanult, jól képzett cigány fiatalokkal, akik nem vállalják cigányságukat. Vajon még mindig úgy érzik, születésük miatt hátrányos megkülönböztetésben lesz részük. Talán szégyellik népüket, s mindazt, ami a köztudatban a cigány szóhoz, mint jelzőhöz kapcsolódik?

Lehet, hogy egyszerűen csak gyökértelenné váltak, mert nem volt szerencséjük a mi ősi kultúránk családi örökségét megkapni. A sors iróniája, hogy a világ többnyire mégis cigánynak tartja őket. Összesúgnak a hátuk mögött…

Nehezíti a helyzetet az is, hogy a magyarok körében is felvetődnek identitás-gondok, - gyakori a kérdés, hogy ki is a magyar, milyen is a magyar. A nemzetben való hit az, ami segíti a kérdés megoldását, megélését. Nem politikus dolog ütköztetni a cigány és a nem cigány kérdést, és nem is hálás. A cigány ember olyan közegben keresi a múltját, amely az identitás szempontjából nagyon is bizonytalan. (Gondoljunk a "nyelvében él a nemzet", az "állam a nemzet" stb. kitételekre.) Nem könnyű feladat tehát a cigányság identitásának megtalálása, elfogadtatása.

Egy hazában élünk, de az együttes biztonságért sokat kell tennünk mindkét részről. El kell ismerni a cigányság létét, jogait. Joguk van az élethez, de kötelességük figyelembe venni a jogok mellett a kötelezettségeiket is. A történelmi-társadalmi múlt magyarázatot ad, de felmentést nem adhat. A cigány népnek kötelessége ugyanúgy élni, mint a nem cigányoknak. Kötelessége?

Ebben nem vagyok biztos. Még akkor sem, ha a jogszabályokat és a társadalmi együttélés szabályait betartandónak ítélem. Ugyanakkor elengedhetetlennek tartom megőrizni és továbbépíteni, újjászervezni hagyományainkat, azokat a szokásokat, amelyek emberileg is értékesebbé tesznek bennünket a magunk és környezetünk számára.

Az Unesco 1989. november 19-i párizsi közgyűlésén ajánlásokat fogalmazott meg a nyelv, a hagyományos kultúra és folklór védelmében. A dokumentum kiemelte, hogy az egyetemes emberi örökség részeként a hagyományos kultúra a népek és társadalmi csoportok közötti távolságok csökkentésének, valamint a kulturális identitás érvényesítésének eszköze.

Vallom, örökösei és hordozói vagyunk egy olyan kultúrának, amelyet mi teremtettünk meg, mi őriztünk meg évszázadokon át, ez a romani kultúra, aminek létét néhányan még a cigányok közül is kétségbe vonják, mondván nem létezik egységes cigányság, tehát nincs egységes cigány kultúra sem. De vajon létezik-e egységes magyarság? Ennek ellenére senki sem vonja kétségbe a magyar kultúra létezését.

Hogyan várhatnánk el, hogy a többségi társadalom kíváncsi legyen a cigányság értékeire, ha mi sem védjük azokat? Ha a cigány fiataloknak sem tanítjuk meg a nyelvet, ha ők sem ismerik a költőinket, íróinkat, muzsikusainkat, énekeseinket, akkor honnan tudnának róluk a nem cigányok? Itt élünk több mint ötszáz éve, és nem ismernek bennünket. Ezen változtatni kell!

„Amelyik nép elveszíti nyelvét, kultúráját az eltűnik a népek tengerében.” Szinte hallom a kérdést; kinek érdeke, hogy nyelvünk és kultúránk éljen és virágozzék.

Itt és most kellene felsorolnom eredményeinket, kultúránk neves képviselőit, mindazt, amivel a cigányság hozzájárult az egyetemes emberi kultúra gazdagításához. Méltán lehetünk büszkék nagy elődeinkre és kortársainkra is a legkülönbözőbb művészeti ágak terén. De sorolhatnám itt mindazon cigány mesterembereket is, akik szakmájuk kiváló képviselőiként értéket teremtettek és közvetítettek a századok során. Vagy azokat a sokszor névtelen hősöket, akik a nehéz történelmi időkben részt vettek a magyarság szabadságküzdelmeiben…

A közös útról gondolkodom, az adott reális történelmi esélyekről. A közös azt is jelenti, hogy kölcsönös, mégpedig mind a két fél részéről. A beolvasztás politikája, amire a távol- és közelmúlt története is számos szomorú példát szolgáltat, sok-sok tapasztalatot halmozott fel, s számtalan praktikát ismer.

Újabb kérdőjel; vajon hány generáción keresztül maradunk meg cigánynak kultúránk, nyelvünk, hagyományaink ápolása, intézményes képviselete nélkül.

Az MTA székházában a cigány értelmiségiek találkozóján Orbán Viktor 2008. április 11.-én a következőket mondta „A cigány kultúrának intézményekre van szüksége. Nem egyszerűen támogatásra, nem egyszerűen ösztöndíjakra, hanem egy saját intézményrendszerre. Olyan intézményrendszerre, amely ezt a kultúrát elismeri, ápolja, és hosszú távon garantáltan fenntartja… szeretném Önöket afelől biztosítani, hogyha a csillagok állása számunka kedvezően változik, akkor ezt a kulturális autonómia intézményrendszert Önökkel együttműködve, reményeim szerint az Önök előterjesztései és javaslatai alapján fel fogjuk majd építeni.”­*

A csillagok állása úgy látszik, mégsem kedvez számunkra, mert az ígéret eleddig nem valósult meg. Én mégis remélem, talán sikerül megérnem, hogy saját múzeumunk, színházunk, kutatóközpontunk és nyelvi műhelyeink lesznek!

Legyen múzeuma a cigányságnak, legyen színháza, kutatóközpontja, legyenek kulturális intézményei. Legyenek sajtóorgánumai.   Kulturális autonómiáról csak akkor beszélhetünk, ha az említett intézmények biztosítottak lesznek számunkra.

* Idézet Orbán Viktornak a Cigány Értelmiségiek Országos Találkozóján 2008. április 11-én, az MTA székházában megtartott beszédéből.

 

 




 

 

Bizonyítani igaz emberségünket


Későn jött vendégei vagyunk a hazának. Nem volt könnyű az ide vezető út, sőt, a hazánkká vált ország lakói sem fogadtak bennünket mindig vendégként. Néha békén hagytak minket, elnézvén ottlétünket, sajátos szokásainkat, életmódunkat.

Majd váratlanul meg akartak rendszabályozni minket, anélkül, hogy megkérdeztek volna bennünket, vagy hogy mi is felismertük volna saját helyzetünket, szándékainkat, akarásunkat.

A jelennek éltünk, talán átmenetinek érezvén helyünket, hiszen vándorlásra, menekülésre szocializálódtunk addig. Majd az üldözés, kínszenvedés is sorsunkká vált másokéval együtt. Itt az ideje elodázhatatlanul és elengedhetetlenül, hogy meghatározzuk önmagunkat.

Az biztos, hogy ha a cigányok megtalálják önmagukat, ráébrednek személyiségük és nemzetiségük értékeire, könnyebben megoldják külső és belső ellentmondásaikat és könnyebben elfogadják a nem romákat, lazítanak saját szegregációjukon, elzárkózásukon a gádzsóktól.

Különösen a nyelvében él a nemzet igazságát nem tagadnám. Sőt! Vallom és állítom, legfontosabb, legszentebb ismérve minden népnek az anyanyelve. A cigány nyelv létezik, van! A nyelv pedig kifejezi az illető nép lelkületét, gondolkodásmódját, tudatát, kultúráját. Jogunk van a nyelvünk megőrzéséhez, s ahhoz, hogy erre megfelelő intézményes garanciát is kapjunk.

Mindenekelőtt: jogunk van az élethez (bár vannak olyan szélsőséges vélemények, melyek ezt is elvitatják tőlünk), de kötelességünk figyelembe venni a jogok mellett a kötelezettségeket is. A történelmi-társadalmi múlt magyarázatot ad, de felmentést nem adhat.

A cigány név attól függően megbélyegző, vagy természetes, hogy maga a cigányság milyen megbecsülést tud kivívni a maga számára a társadalomban.

Ugyanakkor elengedhetetlennek tartom megőrizni és továbbépíteni, újjászervezni hagyományainkat, azokat a szokásokat, amelyek emberileg is értékesebbé tesznek bennünket a magunk és környezetünk számára.

Mi okom lenne szégyenkezni cigány voltomon? Lesznek még a mainál többen nekünk is pedagógusaink, jogászaink, orvosaink és más diplomásaink, akik segítenek tanulatlan, szegény, az élet peremére sodródott népem sorsának megváltoztatásában, jóra fordításában.

Már közhely, de mélységesen igaz, a cigányság számára két döntő kitörési pont van jelenlegi helyzetéből, a tanulás és a munkahelyek léte, nem kizárva a cigányoknak a vállalkozói rétegbe kerülését sem. Ezek megvalósulásán sokat dolgoztunk - dolgozunk, s hisszük, nem hiába...

A cigányoknak is van tennivalójuk önmaguk, értékeik megtartásában. Ehhez elengedhetetlen lenne, hogy megtanulják az önkormányzást, az elemi indulatok rögtöni kiélése helyett az önuralmat. Meg kellene tanulni a várakozást, a türelmet, kialakítani a késleltetési képességet.

Mindezek segítségével a környező társadalom által értékelhető magatartásmódokat, köztük azokat is, amelyeket nemzetségüktől örökölhettek át, s amelyek ma is értékesnek bizonyulhatnak.

Be kell bizonyítani az előítéletektől terhes környezetben mélyről fakadó, igazi emberségünket. Ez a bizonyítás önmagunk elfogadásának, elfogadtatásának harca is.

Nem könnyű feladatok ezek egy olyan hazában, ahol amúgyis tapasztalható az általános emberi értékek térvesztése.

,* kethanodrom.hu/2011.11.26.

 

 




 

Hol a Kis herceg bolygója?

 

Egész létem nélkülözhetetlen feltétele, lelkem elengedhetetlen tápláléka a szeretet. Minden ember létszükséglete ez, és hiányérzetének kell lennie, ha nem érzi lefekvéskor és ébredéskor, hogy szeretik.

Vallom, hiszem és hirdetem egész földi átutazásom alatt: az embert, ha szeretetben fogant és szerelem hívta életre, az az éltetô erô is a szeretetbôl fakad, amely életben tartja.

Egyetlen földünk van. Ezen az egyetlen, Föld nevű bolygón élô embereknek más és más a bôrszínűk, életformájuk, nyelvük. Ez így természetes, és ezt így kellene tudomásul vennünk — elfogadnunk. De nem így van. Fájdalmas érzés tölt el. Amit az eszemmel tudok, a szívemmel nem fogadom el. Látni igazán — csak a szívünkkel lehet. A szív csak azt nem feledheti el, amit nem lát. A szívünk a hangszerünk, és az akarva-akaratlan megszólal. Egymásra vagyunk utalva, az emberiség legnemesebb küldetése: egymás segítése.

Cigánynak születtem. Hol a helyem cigányként, magyarként, íróként, költőként, emberként? Beleszü­ettem a konfliktusok zűrzavarába. Mit jelent ez nekem? Megérkezésem múltamból a jelenbe. Elevenen kell éljen a múlt, ez ad erôt és ez tesz képessé megújulni. A múlt rezdül minden változásban és így teremt szintézist a mindenséggel.

A belsô kényszer szabja meg a lélek finom lebbenéseit, a mélybôl feltörô érzelemgazdagság irányítja és befolyásolja cselekvéseinket.

Minden ember szabadnak születik. Az emberi szabadságnak, az emberi méltóságnak sérthetetlennek kellene lennie. De — széttekintve a Földön — sehol sem találjuk A kis herceg bolygóját. Afrikában, Indiában, Európában a fegyverek nyomán pusztít az értelmetlen halál. Miért? Életre kelt, életre hívták titokzatos erôk az emberiséget. Életben maradásunkhoz, a tovább- és túléléshez dédelgetnünk, óvnunk kell a magunk és mások számára a mindent megtartó szeretetet.

Minden ember érzéseit saját életfilozófiája határozza meg. Az én értékrendszerem nem lenne teljes szeretet nélkül, mert az segít át mindennapi küzdelmeimen. Ember vagyok. ROM SOM.

Mindig is foglalkoztatott, mostanság még inkább izgat a kérdés, a válasz, mi adott ilyen erôt, mély emberi tartást a romáknak, hogy életben maradjanak, hogy egyáltalán — romák maradjanak. Ôserô? Tiszta forrás? A Romani Kris tisztelete és betartása tarthatta ôket életben? A egymásra utaltság, az összefonódás, a gyökerekhez ragaszkodás tartja életben a tüzet és ad erôt e tűz ôrzéséhez? A szeretetbôl merítjük az erôt, hogy széppé tegyük vele életünket? És mi a szeretet ellentéte? A félelem? A gyűlölet? A szenvedés? A közöny? Elképzelhetô, hogy mindez egy tôrôl fakad?

Természetadta tulajdonságainkat jobban kellene ismernünk. Ha ráeszmélnénk teljes önmagunkra, több dimenzióban is képesek lennénk élni! Hosszú az út, térben és idôben. Életünk végéig gondosan kell ügyelnünk egymásra. Lelkünk szabadságának záloga, hűségünk életben tartásának alapja és a szépség

hordozója a szeretet. Ez tart össze embereket, közösségeket. Elengedhetetlen a szeretet ahhoz, hogy a lélek feszültségmentessé váljon. A szeretet az az erô, amely segít megôrizni és átmenteni hagyományainkat, kultúránkat. Azt a szellemi örökséget, amelyet évszázadok óta féltett ereklyeként ôrzünk... Ôrzünk, rettegünk, menekülünk tôle és keresünk. E nép, e kultúra keresi helyét a Földön. De nem találja!

Hol a cigányok bolygója? Megteremtette Isten a cigányokat és megfeledkezett róluk? Eleddig Isten egyik választott népének hittem a cigányt.

Talán az ellenkezôje az igaz? A világ vándorai vagyunk. Szétszórtan, számkivetve éljük életünket a világ peremén. A világ mostohagyermekei vagyunk. Milyenné válhat egy évszázadokon át megalázott, üldözött nép? Nincs bolygó, mely számunkra is otthont, menedéket, hazát jelent? Ezért lehettünk évszázadokon át üldözöttek, megalázottak. A körülöttünk élô népek formáltak minket olyanná, amilyenné lettünk?

Az üldözött, megsebzett vad veszélyes, könnyen válhat belôle támadó. Mikor nyílik új fejezet az emberiség krónikájában arról, hogy a roma a közös hazában nem vendég? Hogy Magyarországon sem vendég!

Vajon érdekli-e a bolygónkon együtt élô embereket, hogy kik is azok a cigányok? Kik azok — és hol vannak —, akik kishercegi tiszta szívvel szerettek volna bennünket megismerni?

Miért nem értik az emberek másságunkat? A másságban az idegent vélik fölfedezni. Idegen-gyűlölet emberemlékezet óta van a Földön.

Mitôl idegen az idegen? Ha egyáltalán idegen, s nem csak más. Ha meg más, mitôl más? A bôre színe, szokásai, vallása miatt? Ki kíváncsi ránk, hogy megfejtsen minket, felfedezze, megfejtse belsô értékeinket? Mindig nyitott könyv voltunk. És azok vagyunk ma is.

Öreg cigányok mesélték, hogy ôseink a nagy vizek, az öt folyó vidékérôl jöttek. Isten a cigányokat vajon ôshazájuk, India elhagyása miatt bünteti? Igen, eljöttünk ôseink szülôföldjérôl, hogy megismerjük a más kontinensen élô népeket, a többi nyelvet. A más kultúrát. aztán itt maradtunk... Itt maradtunk, hogy megismer­es­ük, elfogadtassuk a csak általunk ismert élô kultúrkincset az itt élôkkel. Mi, ROMÁK — furcsa istenteremtmények —, éljünk bár Ázsiában, Európában, a világ bármely pontján, vendég- és idegentisztelô nép voltunk és vagyunk. A ROMANI KRIS (cigánytörvény) szerint a mi házainkba, sátrainkba betérô idegent étellel, itallal, fekhellyel mindig szívesen kínáljuk. Érzéseink, félelmeink, gyöngédségünk nem a kötelességek sorában tartatnak számon és kerülnek felszínre, hanem belsô parancstól, sugallattól vezéreltetve. E sugallat titkának megfejtéséhez ad aranykulcsot A kis herceg. Kínálja, itt van, csak ki kell nyújtani érte a kezeket.

Mert minket ki kínál meg? És mivel? Mézzel vagy epével?

Hol A kis herceg bolygója? Hol a cigányok bolygója? Odatalálunk-e valaha? Lenghet-e szabadon, vidáman valahol a cigányok zászlaja?

Ez az én ars poeticám. Több benne a kérdés, mint az állítás. Miként sorsunkban is — e hazában, Magyar­országon.

 

 





 


 

Asztali nézet